Határon túli magyar állampolgárok
Kik voltak azok a személyek, akikről az 1993-as vitában szó volt? Kik birtokoltak magyar állampolgárságot, de nem számítottak határon túli magyaroknak? Milyen körülmények között élhettek külföldön anélkül, hogy elveszítették volna magyar állampolgárságukat a rendszerváltozás után? A helyzet meglehetősen összetett. A kommunista időszak alatt a kettős állampolgárságot nem ismerték el, így ha valaki elmenekült, a legtöbbször nem tarthatta meg állampolgárságát, csak abban az esetben, ha ezt külön engedélyezték neki. Az 1956-os forradalom után a Kádár-rendszer ennek a gyakorlatnak a felülbírálásával próbált hazavonzani embereket, mivel nem törölték a magyar állampolgárságot. A rendszerváltás lehetőséget adott arra, hogy az érintettek a hazaköltözés vagy a státuszuk rendezése mellett döntsenek, azonban ez a négy év nem volt elegendő. Áder János is utalt arra, hogy nem egyértelmű, mennyire érzik magukat kötődniük Magyarországhoz. Az 1993-as vita tehát nem a határon túli magyarokról szólt, nem az ő problémáikról reagált.
Fontos megemlíteni, hogy az új Alaptörvény 2012-es életbelépéséig a választási törvény a szavazás lehetőségét magyarországi lakcímhez kötötte, így a külföldön élő magyar állampolgárok nem szavazhattak. Ehhez kétharmados parlamenti támogatásra lett volna szükség.
A 2004. december 5-i népszavazás a magyar állampolgárságról felvetette a szavazati jog kérdését, ami már akkor is félelmeket keltett a baloldalon, de a választójogi törvény miatt nem volt aktuális. Orbán Viktor, aki akkor ellenzékben volt, megfogalmazta, hogy nem választójogot kérnek a határon túliaktól, hanem egy gesztust, amellyel elismerik, hogy hozzájuk tartoznak.
Összegzésként megállapítható, hogy a Demokratikus Koalíció érvelése meglehetősen zavaros, amennyiben a korábbi parlamenti vitát próbálják összekeverni a határon túli magyarok szavazati jogával. A Fidesz fő kérdése az volt, hogy milyen mértékben kötik őket Magyarországhoz. Áder János „költözzenek haza” kijelentése egyértelműen arra utal, hogy a vita az emigránsokra vonatkozott, nem pedig azokra a magyarokra, akik a szülőföldjükön élnek, általában a határon túli magyarokat értjük ez alatt. Közös Kárpát-medencei sorsunk miatt megkérdőjelezhető, hogy a magyar választásokból való kizárásuk mennyiben hat rájuk.
Továbbá, a határokon túli magyarok kettős állampolgárságának megszerzésének lehetősége szintén az időben változott. 1993-ban sok kérdés volt még nyitott a közép-európai államok jövőjét illetően, illetve arról, hogy milyen viszonyban lesznek nemzeti kisebbségeikkel és milyen lehetőségeik lesznek Magyarország részéről.
A Demokratikus Koalíció tehát a (történelmi) kontextus figyelmen kívül hagyásával próbálja igazolni, hogy a Fidesz álláspontja ellentétes a határon túli magyarokkal szemben, mint ami a jelenlegi helyzet. Ezzel a DK saját választási népszerűségét próbálja erősíteni, ám a határon túli magyarokra nézve ez nem lenne igazságos. Talán a hozzáállásuk is hozzájárult a népszerűségük csökkenéséhez.
Forrás pestisracok.hu
