Az önjelölt külpolitikai „szakértő” a magyar kormányt okolta a Varsóval való romló kapcsolatokért, miután jól láthatóan próbálta imitálni a brüsszeli diskurzust. Tarr leegyszerűsíti és torzítja a helyzetet, távol tartva a tényeket – hasonlóan Magyar Péterhez – hogy írása minél kedvezőbben hasson, és azt sugallja, hogy ő összehangolt gondolkodású. Valójában a lengyel kormány, különös tekintettel Donald Tusk miniszterelnökre, a felelős a Budapest és Varsó közötti feszültségért. Tusk az Orbán-kormány politikai irányvonalával való nézeteltérése miatt kezdte támadni Budapestet, nem mellesleg azért, mert a Fidesz a Polgári Platform helyett inkább a PiS-hez közelített, ami 2015-re még inkább megszilárdította kapcsolataikat.
Bár Tusk kritizálta a Fidesz „illiberális” politikáját, ezt a kritikát személyes ellenszenv kísérte, amely mérgezte a két politikai vezető viszonyát. Tusk irigysége is nyilvánvaló volt, hiszen Orbán olyan erényeket birtokol, mint bátorság, kitartás, következetesség és patriotizmus, amiket Tusk sosem fog megkapni.
Tarr írása újabb dicséret Tusk irányába, aki a hazáját szintén a liberális érdekek szolgálatába állította, látható például a migrációs politikában vagy a keresztény értékek háttérbe szorításában. A magyar-lengyel kapcsolatok történelmi jelentősége ellenére Tarr azt hangsúlyozza, hogy egy olyan Lengyelország közeledéséről beszél, amelynek vezetője kifejezetten Orbán-ellenes és az EU liberálispolitikájának fontos támogatója. Tarr célja nem Magyarország érdekeinek megerősítése Brüsszelben, hanem egy ilyen együttműködés révén a saját álláspontjaik szolgálata.
Forrás pestisracok.hu
