Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő 2026 januárjában ismét tüntetésre hívta támogatóit a Ferenciek terére: a demonstráció 2026. január 6-án délután indult, célja pedig a Bors különszámának terjesztése elleni tiltakozás volt, amit – Hadházy szerint – bírósági tiltás ellenére juttattak el a háztartásokba, és ezt nyílt választási csalásként jellemezte. A megmozdulás a térről indulva átfordult volna az Erzsébet híd elfoglalásába, ám végül csak az autósok forgalmának korlátozásáig jutott, hiszen a rendőrség a tüntetők útját állta.
Egy héttel később – hóesés után a jégen – Hadházy ismét összegyűjtötte lelkes táborát, és ismét sikerült elzárni a forgalmat az autósok elől, de az ítéletidő sokakat visszatartott attól, hogy csatlakozzanak a demonstrációhoz. Azóta is minden héten kiállnak a kormány különböző intézkedései ellen, de a képviselő szerint hétről hétre újabb ügyek adódnak a listához, melyek ellen fel kell szólalni.
Most kedden az újabb szintlépés, a fővárost kifosztása elleni pereket megszüntető rendelet ellen is tiltakozunk. Már nevet is nehéz találni ilyen aljasságra, legyen talán »einstandrendelet«. De nem a neve a lényeg, hanem az, hogy értsük meg végre: ugyan ez egy újabb mélypont, de ha nem állítjuk meg őket, egyáltalán nem az utolsó lesz
– fogalmazott a képviselő.
Kezdésre nagyjából 100 ember gyűlt össze a Ferenciek terén, Hadházy Ákos pedig nem is húzta az időt, egyből a közepébe vágott bekiabálások és sípszó közepette. A képviselő arról beszélt, hogy a kemény mag ismét eljött, hiába a hideg. A lényeg, hogy emlékeztessék a hatalmat, hogy az ellenzék tud erőt mutatni, viszont ezt az erőt használni is kell – főleg, ha eredményt érnek el a választási csalások.
A cél a gyülekezési törvény visszavonása
Hadházy elmondta, hogy a gyülekezési törvény visszavonását célozta meg ezekkel a tüntetésekkel, ám ezt eddig nem sikerült elérni. Egy történetet is elmesélt, ugyanis a héten egy lopási ügyben az arcfelismerő rendszer alapján egy olyan ember állítottak elő, aki az eset idején 150 kilométernyire tartózkodott a tetthelytől. Arra is kitért, hogy az átláthatósági törvény továbbra sincs sehol, ami bizonyítja, hogy lehet eredményt elérni.
Heindl Péter egy molinót mutatott, amelyen az állt: „Az állami kampányplakát választási csalás”. Elmondta, ezekkel van tele az ország, amelyeket ők próbálnak átírni és ellehetetlenítheti. Hogy ez törvényes, vagy sem, az kérdéses, neki már két peres ügye volt ebből.
A törvény tiltja, hogy az állam, főleg kampány idején, politikai plakátokat tegyen ki, pláne iskolák mellé, de „az állampártot ez nem igazán érdekli”.
Mivel az ő akciójuk (a plakátok átírása – a szerk.) senkire nem veszélyes, ezért úgy gondolja, nem ők a jogsértők, hanem a kormány. Méltósággal és büszkén teszik mindezt, a pert is vállalják, ha kell, de általában nem jutnak el idáig az ügyek.
Kiemelte, a polgári engedetlenség ilyen formái hasznosak, ugyanis fontos fellépni a nyílt választási csalás ellen. Mivel sokan nem az internetről tájékozódnak, de az utak melletti plakátokat akarva-akaratlanul látják, ez szintén olyan csalási forma, amelyet használ a Fidesz. Ám ennél is fontosabb, hogy a polgári engedetlenségnek elrettentő ereje lehet a hatalomra nézve, így minél többen kezdenek ilyen akciókba, annál biztosabb, hogy nyomást tudnak gyakorolni a kormánypártokra.
A tömeg elrettentő erő a kormány számára
Heindl szerint a legfontosabb, hogy Magyarországon választásos önkényuralom, vagyis elektorális autokrácia van a jog szerint. Ez azt jelenti, hogy látszólag demokrácia van, de a rendszer úgy épül fel, hogy „csak választáson a rendszer megbízhatatlan”. Hozzátette, az Európai Unióban csak egy ilyen ország van, ez pedig Magyarország. Így ahhoz, hogy ez a rendszer meg tudjon bukni, a kihívó pártnak be kell tartania a törvényeket, hogy kikezdhetetlenek legyenek, az embereknek pedig ebben kell segítenie az ellenzéki vezérpártot. Szerinte erre van esély áprilisban, ezt mutatja az is, hogy még hidegben is kijönnek az emberek az utcára, ha arról van szó. Ez a tömeg pedig elrettentő erő lehet a kormány számára, hogy ne merjék elcsalni a választásokat.
Hadházy Ákos visszavéve a szót kifejtette, hogy egy demokráciában a szolidaritási adóval kapcsolatos rendeletre több tízezren vonulnának utcára. Jogállamban egy ilyen rendelet ellen bíróságra mehetne az, aki a jogát sértve érzi, ám ezt a jogot most elvették például a fővárostól.
„Ha csak ennyit csalnak, van esély a győzelemre”
Elmondása szerint, amit a kormány csinált, az tényleg szintlépés volt, és nem érti, miért írják az ellenzéki médiában, hogy Belaruszban vagyunk.
Hát hol lennénk, csókolom? Jó reggelt, már rég ott vagyunk
– fogalmazott a képviselő. Véleménye szerint ha csak annyit csalnak, mint eddig, akkor van esély a győzelemre, mégis ki kell jönni minden héten, hogy a hatalomnak meg kelljen gondolnia tízszer is akár, hogy továbbmegy-e a diktatúra felé vezető úton.
Iványi Gábor perét gyalázatnak nevezte, de történelmi pillanatnak is, ahogy Iványi elmondta a tiltakozását és záróbeszédét. „Egy demokráciában ezren lennénk kint a gödi gyár előtt – talán leszünk is” – mondta. A szekszárdi alpolgármester Kubatov Gábornak írt leveléről, melyben Paks II. igazgatója szeretne lenni, elmondta, Magyar Levente már intézkedett, és fel is vették a pályázó alpolgármestert, mindenféle álláshirdetés vagy elbeszélgetés nélkül. Véleménye szerint 15 éve ebbe miniszterek buktak volna bele, most egy szimpla kedd volt.
Himnusz, Szózat és dudaszó
A zebrák tiszteletére – a zebrán – szólt a Kossuth Lajos azt üzente… kezdetű dal, majd a Tavaszi szél.
A propaganda egyik legnagyobb aljassága, hogy aki a kormányt bírálja, az nem szereti a hazáját. Ezért énekeljük minden héten a Himnuszt
– mondta Hadházy Ákos, és így is tettek, autódudálással kísérve. A műsort a Szózat zárta, közben az egyik tüntető farkasszemet nézett egy taxissal, aki hosszú dudaszóval próbálta elriasztani autójától. A rendőrség is megjelent, de nem kellett közbeavatkozniuk. Többen kiabálni kezdtek az autósok közül, az egyik tüntető meg is indult az egyik jármű felé, de a rendőrök az útját állták. Ezután öt perc néma csend következett a Hadházy által „einstandtörvénynek” keresztelt rendelet ellen. Az autósok nehezen viselték a hosszúra nyúlt várakozást, egyre idegesebben, egyre messzebbről és egyre több dudaszó hallatszott.
Közben az egyik oldalon Budáig, a másikon bőven az Astorián túlra ért a kocsisor. Volt, aki kiszállt, és üvöltve kérdezte, hogy mi lesz már, őket a rendőrök csitították. Ezután az emberek levonultak a zebráról, Hadházy Ákos pedig hivatalosan is lezárta a rendezvényt.
(Borítókép: Hadházy Ákos 2026. február 10-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
