Tömegverekedés küszöbén Orbán beszéde alatt Győrben.

Néhány nappal a győri állomás előtt már érezhetően felfokozott hangulat lengte körül Orbán Viktor miniszterelnök országjárásának pénteki epizódját. Pintér Bence a város ellenzéki polgármestere már kedden a közösségi oldalán arról írt, hogy információi szerint Győrt egy előre eltervezett, kampányt befolyásoló esemény helyszíneként használhatják fel: „Tisztelt győri polgárok! Tisztelt honfitársaim! A hozzám eljutott információk szerint felmerült, hogy előre eltervezetten Győrt akarják felhasználni kampányfordító esemény helyszíneként. Szeretnék erről a tervről mindenkit lebeszélni.”

Pénteken Orbán Viktor az országjárása keretében kétszer is felszólalt, előbb délután Veszprémben, majd este Győrbe érkezett. De ilyen előzmények után borítékolható volt, hogy kiemelt figyelem kíséri majd a győri állomást. A várakozást tovább fokozta egy korábbi, februári esemény is, akkor Lázár János tartott utcafórumot a városba több száz fős tömeg előtt, feszült légkörben. Tudósítónk beszámolója szerint egy ponton valósággal felrobbant a Vásárcsarnok a forrongó indulatoktól, és számos bekiabálás hangzott el a tárcavezető felé.

A helyzetet tovább élezte, amikor a színpadon az építési és közlekedési miniszter „kamukampánynak” nevezték Pintér Bence szavait és feljelentését. De ezen az eseményen történt az is, hogy Szabó Bálint egy idős férfival került fizikai konfliktusba, aki fojtogatni kezdte, de a jelenlévők rövid időn belül szétválasztották őket. Mindezek után a péntek esti győri beszéd már eleve kiélezett figyelem közepette kezdődött. Most azonban egy pillanatra lépjünk hátrébb és nézzük, hogy mi is törént előbb a veszprémi állomáson.

Van, aki Magyar Péter öccse miatt nem fog a Tisza Pártra szavazni

A forgatókönyv ezúttal is hasonló volt a korábbi állomásokhoz, a veszprémi Óváros tér sarkainál felállított DPK-sátorakban a résztvevők szabadon választhattak a Fidesz narratívájához illeszkedő transzparensek közül. És valamivel 15 óra után, de jóval a 16 órás kezdés előtt a környező utcákban feltűnt Navracsics Tibor is, aki a városháza felé tartott. Az Index kérdésére elmondta: abban bízik, hogy megtelik a tér, és több ezer ember gyűlik majd össze, jelentős érdeklődésre számított.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen üzenetet fog megfogalmazni a résztvevőknek a felszólalásában, úgy válaszolt: továbbra is a Fidesz–KDNP melletti kiállásra biztat Veszprém vármegyében, amelyet szerinte meg kell őrizniük. A választási esélyekről optimistán nyilatkozott, szerinte a veszprémi, összesen négy választókerület, fideszes pozícióinak megvédésére „száz százalék esély” van. Majd megjegyezte, hogy egyetért Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter korábbi kijelentésével, miszerint száz mandátum elnyerése a Fidesz célja, „ami efölött van, az ajándék”.

Közben a tér is fokozatosan megtelt. A színpad elé közvetlenül csak a regisztrált résztvevőket engedték be, ők foglalhatták el először a helyeket. A mintegy 200 méterre található Szabadság téren eközben kisebb létszámú, legfeljebb harmincfős ellentüntető csoport jelent meg. De eléjük is Fidesz-szimpatizánsok álltak be, akik „A Fidesz a biztos választás” feliratú molinóval érkeztek. A térre eközben megérkezett Orbán Viktor is, akit a Terrorelhárítási Központ munkatársai vettek körbe. A biztosítás a korábbi állomásokhoz képest szemmel láthatóbb volt, több TEK-es jelenlétével. Ennek ellenére néhány szelfire még jutott idő, kérdezni azonban a tömeg miatt nem volt lehetőségünk, a miniszterelnök pedig rövid időn belül a városháza felé indult.

A tömegben először egy Balatonalmádiból érkező házaspárral beszélgettünk, akik elmondásuk szerint rendszeresen részt vesznek a környékbeli rendezvényeken. A négy veszprémi választókerületről szólva úgy reagáltak, hogy bíznak benne, hogy a kormánypártok mindegyikben jól szerepelnek. Viszont a hangulatról óvatosan nyilatkoztak: szerintük változás érzékelhetők, különösen Balatonalmádiban, ahol sok új beköltöző jelent meg az utóbbi időben, főként nagyobb városokból. Úgy látják, ez hatással lehet a helyi választásokra is – példaként a polgármester-választást említették, ahol végül egy „független szerintünk inkább Tiszás” jelölt nyert.

Ezt követően egy idősebb párossal beszélgettünk, akik sógorsági kapcsolatban állnak egymással, és veszprémiek. A politikai kötődésükről azt mondták, hosszú ideje következetesen ugyanarra a pártra szavaznak. Felidézték, az első szabad választáson még az SZDSZ-re voksoltak, de azóta minden alkalommal a Fideszt támogatták. A jelenlegi közhangulatról már árnyaltabban beszéltek. Szerintük 

Úgy látják, ilyen kiélezett helyzetre korábban nem volt példa.

Elegük van az embereknek a hergelésből

Egyikük külön kiemelte, hogy a politikai kommunikáció stílusa zavarja, és ezt nem köti egyetlen oldalhoz sem – erről egyébként meglepően sokan panaszkodtak a veszprémi állomáson. Abban határozottan egyetértettek, hogy a választás tétje jelentős, és az eredmény hosszabb távon is meghatározhatja az ország irányát. Beszélgetésünkhöz később egy negyvenes férfi is csatlakozott, aki a tér méretéről és a tömegről úgy fogalmazott: pontos számot nem tud mondani, de szerinte a rendezvény szépen megtölti majd a teret. De aztán megjegyezte, hogy Veszprémben más eseményeken – „például a Rozé, Rizling és Jazz Napokon” – is hasonló létszám szokott összegyűlni.

Elmondta, hogy más politikai szereplőket is meghallgat, köztük Magyar Péter megszólalásait is figyelemmel kísérte. Hozzátette ugyanakkor, hogy egy, a helyi civil szervezetekről szóló kritikus írás – amelyet Magyar Péter testvéréhez kötött, mert a Kontroll oldalán jelent meg, de sajnos ennél több részletet nem tudtunk meg és nem is találtunk az interneten – számára visszatetszést keltett, és szerinte ez sok helyi lakosban is ellenérzést válthatott ki. „Azért a cikk miatt biztosan nem fogok Magyar Péterre szavazni.”

A választás kimenetelét azonban nem tekinti eldöntöttnek. Úgy látja, a döntést végső soron mindenki egyénileg hozza meg a szavazófülkében. A kampány hangneméről határozott véleményt fogalmazott meg ő is: szerinte a mostani időszak érezhetően feszültebb és élesebb, mint a korábbi választások idején. Úgy látja, a politikai szereplők közötti kommunikáció sok esetben túlzottan kiélezett, és ez mindkét oldalon megfigyelhető, „kifejezetten zavar ez a kölcsönös lejáratás úgy az orosz, mint az ukrán ügynöközés.”

Gazdasági újságíróként a tömegben egy ismert arcot is kiszúrtunk: Palóc André is jelen volt a helyszínen, akit röviden meg is kérdeztünk az országjárás eddigi tapasztalatairól. A Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivője elmondta, hogy eddig az összes állomáson részt vett, és összességében jó hangulatot tapasztalt. Kiemelte: feltűnően sok fiatal jelent meg az eseményeken, köztük bőven 30 év alattiak is. A veszprémi tömeg méretére reagálva megjegyezte, a pénteki, munkaidőre eső időpont befolyásolhatja a részvételt, ugyanakkor szerinte a tér így is folyamatosan telik.

Arra a kérdésre, hogy eddig melyik állomás emelkedett ki számára, több példát is említett: Kecskeméten a városháza környezete és a tér látványa volt számára emlékezetes, míg Hódmezővásárhelyen a kifejezetten élénk hangulatot emelte ki. Ugyanakkor hozzátette, hogy minden eddigi helyszínt pozitív élményként értékel. „Az már régen rossz, hogy Magyar Péternek annyi a mondanivalója, hogy Orbán egy geci” – ezt pedig már egy negyvenes férfi mondta nekünk. Ezt követően Győr felé vettük az irányt, ahol este 18 órakor Orbán Viktor ismét megszólalt. Az út a Bakonyon keresztül, kisebb településeken át vezetett Győrbe.

Mint a foci meccseken, a gyűlölet a maximumon: „hol a WC-kefe, cigányok?”

Győrbe érkezve már egészen más közeg fogadott minket. Érezhetően felfokozott volt a hangulat. Orbán győri beszéde előtt és alatt a főtér közelében szinte tapinthatóvá vált a feszültség. A Jedlik Ányos utcában – egy szűk, macskaköves sétálóutcában, amely a lezárt főtérre vezet – egymás közelében gyűlt össze a kormánypárti és az ellenzéki kemény mag. A két tábor között alig néhány méter maradt, a helyzet időnként a tetlegessség határát súrolta. Az újságírók is a két csoport közé szorultak – ellenzéki és kormánypárti újságírót is lökdöstek –, miközben mindkét oldalon sűrű sorokban álltak egymással szemben a résztvevők.

A Valton emberei először lezárták a Jedlik Ányos utca és a főtér kereszteződését, így a tömeg nem tudott továbbhaladni. A szűk utcában gyakorlatilag egymásra torlódott a két tábor, a kialakult helyzet pedig egyre feszültebbé vált. Nem sokkal később újabb ellenzéki tüntetők érkeztek, a biztonságiak pedig visszahúzódtak, így a két csoport gyakorlatilag egymással szemben maradt, rendőri és biztonsági érő nélkül. A hangzavar folyamatos volt: egymást váltották a „mocskos Fidesz” és a „Hajrá, Fidesz!” skandálások.

A feszültséget tovább fokozta, hogy mindkét oldalon láthatóan fiatal, fizikailag is erős résztvevők álltak egymással szemben – többen ETO-mezben, illetve olyanok is, akik megjelenésük alapján rutinos utcai konfliktusok résztvevőinek tűntek. A zaj miatt a közeli színpadról érkező beszédből gyakorlatilag semmit nem lehetett hallani. Ahogy a két csoport egyre közelebb sodródott egymáshoz, a hangulat tovább éleződött: a skandálások mellett egyre keményebb, személyeskedő és sértő bekiabálások is elhangzottak. 

Később az egyik biztonsági ember fülébe sípoltak, majd közelről azt kiabálták neki: „mocskos Fidesz”. A Valton munkatársa erre röviden úgy reagált: „ez legyen a legnagyobb örömöd”. Majd egy kormánypárti szimpatizáns a másik oldal felé köpött a tömegben a biztonsági ember válla fölött. A hangulat végig feszült maradt, időnként úgy tűnt, bármelyik pillanatban komolyabb összetűzés alakulhat ki a két tábor között. Amikor egy-egy transzparenst kitéptek egymás kezéből, a helyzet gyorsan elmérgesedett: rövid dulakodások is kialakultak.

Ahhoz, hogy beszélni tudjak a szerkesztőmmel, kénytelen voltam kilépni a tömeg sűrűjéből. A sarkon egy palacsintázóba húzódtam be, ahol rövid időre kiszakadtam az utcán uralkodó hangzavarból. Az eladó, miközben éppen egy nutellás palacsintát készített, megjegyezte: a győri főtéren egy nagyobb koncerten ennél általában jóval többen szoktak lenni.

„Hát igen, a Vasasért még csak-csak elfogadja az ember, de egy választás miatt…” – válaszoltam, majd rövid idő után visszaindultam. A feszültség továbbra is érezhető maradt. Érdekes módon, amikor külön-külön szóba elegyedtem mindkét tábor néhány résztvevőjével, rendre ugyanazt mondták: „szörnyű, hogy így fel vannak hergelve az emberek”, vagy ezt: „a politika miatt nem kellene idáig eljutni”.

Hát nem kellene, de hogy így alakul-e, az végső soron rajtunk múlik.

(Borítókép: Orbán Viktor Győrben 2026. március 27-én. Fotó: Németh Kata / Index) 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!