„Plakátjavító” aktivisták, ledöntött vagy átrajzolt hirdetések, fizikai atrocitások – az elmúlt másfél hónap során, mióta a választási plakátok megjelentek, szinte naponta érkeznek hírek arról, hogyan fogadják a helyiek a környékükön látható reklámokat.
Az eltérő plakátrongálások mértékének felmérésére próbáltunk adatokat szerezni az illetékes hatóságoktól, de a Nemzeti Választási Iroda (NVI) nem vezet nyilvántartást erről. A rendőrség is csak általános rongálási statisztikákkal tudott szolgálni, amelyek nem szűrhetők le a plakátrongálásra, és ezek is csak a nyomozások lezárásának időpontja szerint állnak rendelkezésre.
A plakátrongálás mértékét jól illusztrálja, hogy Csömör városában a lakosok annyira felháborodtak az obszcén festésektől, torzított politikai arcképektől, horogkereszttől és megrongált választási hirdetésektől, hogy eltávolították a plakátokat. A DK, a Mi Hazánk és a Tisza jelöltjei ígéretet tettek, hogy április 12-ig nem helyeznek ki új plakátokat, míg a fideszes jelölt ezt nem tette meg.
A rongálásokból fakadó feszültségek az ország számos pontján megtapasztalhatók. Újlipótvárosban a fideszes jelölt arcképét távolították el, Budapesten pedig egy plakátrongáló betörő támadott rá egy fideszes jelöltre. Egy pécsi jogász-aktivista állítása szerint a kormánypárti plakátok „átjavítása” választási csalásként minősül.
Az előző kampányidőszak előtt már többször is voltak incidensek, amikor aktivisták – főleg tiszás támogatók – támadások célpontjaivá váltak. A politikai erőszak az utóbbi hónapokban kifejezetten szembetűnővé vált, valószínűleg azért, mert a választások során esély mutatkozik az Orbán-rendszer leváltására. De vajon van-e bármilyen célja a rongálásnak? Csak érzelmek kifejezéséről van szó, vagy egy mélyebb motiváció húzódik meg mögötte?
„A rongálás mögött a leleplezés szándéka állhat, az adott jelölt valódi arcnak bemutatása érdekében,” nyilatkozta Polyák Gábor, kommunikációs szakember. Az elmúlt másfél évtized során a leleplezés a politikai kampányokban és a magyar politikában is kulcsszerepet játszott. Az a cél, hogy a Fidesz bemutassa, a másik oldal bizonyos érdekeket szolgál, míg az ellenzék azt emeli ki, hogy a Fidesz nem védi meg a családokat vagy a nemzetet.
Polyák megjegyzi, hogy bár jogilag rongálásnak minősül a plakátok átrajzolása, valójában a politikai véleménynyilvánítás egyik formájáról van szó. Az ilyen akciók valószínűleg nem győzik meg a bizonytalan szavazókat, és akár hátrányosan is elsülhetnek, mivel az emberek láthatják, hogy minden politikai szereplő hasonlóan agresszív. A megrongált plakátok azonban erős üzenetet közvetíthetnek a saját politikai közösség felé, így az emberek érezhetik, hogy a többség támogatja az ő véleményüket.
A plakátok szerepe a közösségi média korában is megkérdőjelezhető, ráadásul a Fidesz és az ellenzék plakátjainak aránya is kiegyensúlyozatlan. Az aránytalanság a választók fejében az erőviszonyokat is tükrözheti, ami befolyásolhatja a bizonytalan szavazókat is. A plakátoknak emellett az a funkciójuk is van, hogy a jelölteket ismertessék, és közelebb hozzák őket a választókhoz. Magyar Péter például mára olyan politikai márkává vált, aki a helyi jelöltek „eladásának” arcává vált.
Bár a törvény korlátozza a kampányköltéseket, és választási plakátot magántulajdonon vagy védett épületen elhelyezni nem lehet, úgy tűnik, hogy ez nem gátolja meg a plakátdzsungelt.
Forrás hvg.hu
