„Nincs még egy olyan őrült ember az országban, aki önszántából kéri, hogy amputálják a lábát” – így nyilatkozik Fazekas Tamás, aki két évvel ezelőtt hozta meg ezt a drámai döntést. Az orvosok szerint a műtét nem volt szükséges, ám Tamás, mint sportoló, hatalmas önfegyelemmel és tervezéssel úgy érezte, hogy jobb életet élhet lábának hiányában.
Mit élhet át valaki, hogy ennyire radikális döntést hozzon? A küzdősportoló Fazekas Tamás mindent mérlegelt, és bátran belevágott. Bal lába már korábban sok sérülésen ment keresztül, hat mélyvénás és számos felszíni trombózisa volt, ami a mozgáskorlátozottságát és a vérkeringés romlását eredményezte. A férfi így fogalmazott: „Ha a saját lábad limitálja az életed, az amputáción kívül nem marad más opció.”
Tamás megemlítette, hogy a lába színe rendkívül rossz állapotban volt, és az utolsó időszakban már csak egy kilométert tudott sétálni, ezután bedagadt, az életminősége drasztikusan romlott. Öltözködése is nehezebbé vált, a nadrágot szinte le kellett tépnie. Vállalkozóként nehezen tudott dolgozni, hiszen naponta 10 kilométert kellett gyalogolnia a munkájához. A legrosszabb az volt számára, hogy edzeni sem tudott.
Tamás hangsúlyozta, hogy minden nap úgy érezte, hogy az életével játszik, mivel egy újabb trombózis embóliát okozhatott volna bármikor. Ekkor úgy döntött, hogy nem kívánja tovább kockáztatni, és elindítja az amputációs eljárást.
„Elérkeztem arra a pontra, amikor úgy éreztem, vissza akarom kapni az életem, mert így nem akarok élni – ez nem élet” – mondta. Emlékszik, hogy egy érsebész leírta neki, ha ő szeretné, akkor a lábát amputálni lehet. Ez volt az a pillanat, amikor végleg elhatározta, hogy lépéseket tesz.
Tamás 124 napot töltött a kórházban, majd újra talpra állt – szó szerint. Háromféle műlábja van, köztük speciális, mivel sportol. A műláb segítségével, ha módosításokkal is, de folytatta az edzést. Hatalmas lehetőséget kapott az élettől, hiszen Kucsera Gábor invitálására paralimpiai kajakozó lett. Jelenleg az Európa-bajnokságra, a világbajnokságra és a Los Angeles-i paralimpiára készül.
Tamás elmondta, hogy azóta nem tud negatívan nyilatkozni az életéről. Szülei természetesen aggódnak, de megérti, hogy sokan másként tekintenek az ő helyzetére. Az első időszakban, amikor fél lábon ugrálva vitt be kávét a szobába, az „vicces” volt, de csak akadálynak tekintette a nehézségeket. Ezeket a problémákat mindig meg lehet oldani, hiszen muszáj alkalmazkodni az új helyzethez. Most már a hátraszaltó is megy, kávé nélkül – nevette el magát Tamás.
Forrás ripost.hu
