A közösség egyes tagjai figyelmen kívül hagyták, hogy sok fiatal lenne kész csatlakozni a közös munkához. A vezetőség azonban azon a véleményen volt, hogy még nincs itt az ideje a változásnak, így arra alapozva, hogy a bölcsesség és a politikai tapasztalat elegendő ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet kezeljék. Az ifjúság megújítása csak néhány helyen merült fel, de konkrét és átfogó stratégia nem született, ami hozzájárulhatott volna a fejlődéshez.
Április 13-án valósággal szembesült a közösség, amikor kiderült, hogy a tradíciókra épülő bölcsesség önmagában nem elegendő. Hiányzott az az alap, amelyet a fiatalok adhatnának, és amely képes lenne erős támaszt nyújtani a megváltozott politikai helyzetben. Az alulról jövő kezdeményezésekben való részvétel elengedhetetlenné vált, hiszen a fiatalokat nem csupán lehetőségként, hanem potenciális versenytársként kezelték.
Sok fiatal politikai ifjúsági szervezet vezetőjeként tapasztaltam, hogy ez a felfogás jelentős gátat jelentett a közösség fejlődésében. Sajnos többször is falként állt előttünk ez a nézőpont, bármennyire is próbáltuk jelezni a problémát. Azonban Veszprémben szerencsére sikerült egy olyan csapatszellemet kialakítani, amely támogatta a fiatal generációt, így én is itt maradtam.
Az elmúlt két év során észleltem, hogy sok régi ismerősöm, aki korábban velünk politizált, most más csoportok irányába fordult. Őket nem szabad árulóknak nevezni, hanem inkább úgy kell tekintenünk, hogy a mi közösségünk nem tudott egy olyan erős víziót bemutatni, amely motivációt nyújtott volna a számukra a közös munkához és értékeink képviseletéhez.
Forrás mandiner.hu
