A beszélgetés során Kármán szavai emlékeztettek arra az időszakra, amikor a Bécsi Egyetem nemzetközi fejlesztéspolitika tanszékén tanultam. Ekkor számos EBRD- és IMF-jelentést kellett áttekinteni olyan olajállamokról, amelyek a szóban forgó intézmények ajánlásai ellenére nem hajlandóak olyan középtávú költségvetési keretet bevezetni, mint amit most Magyarországon terveznek. Ez a költségvetési keret évekig korlátozná a kormány pénzügyi döntéseit, megakadályozva a politikai igények szerinti költekezést. Bár ez a megközelítés jól működött más országokban, kétségek merülnek fel afelől, hogy a jelenlegi magyar vezetés el tudná ezt fogadni.
Kármán András határozott politikai ígéreteket tett, amelyek ezentúl tőle is számon kérhetők. Így például említette a kata visszaállítását, amely remélhetőleg csak az adminisztráció egyszerűsítésére irányul, és nem a költségvetési csalások lehetőségét teremtik újra. A családi adókedvezmény, az anyák szja-mentessége és a családpolitikai intézkedések megtartása szintén a jövő politikai tervei között szerepel. Ezen ígéretek betartását fontosnak tartom a magyar középosztály jólétének és fejlődésének szempontjából.
Ami az eurót illeti, a háború kezdete óta az általa okozott gazdasági rémálmok miatt európárti nézeteket alakítottam ki. Az a helyzet, hogy évekig nem tartható fenn a magyar gazdaság számára szükséges alapkamat, hiszen ez ellehetetleníti a hitelezést, gátolja a növekedést, és komoly terheket ró a költségvetésre. A forint stabilitásának megőrzése érdekében végzetes következményekkel járhat a devizánk ingadozása is. Ezért támogatom Kármán euróbevezetésre vonatkozó elképzelését, amely 2030-ig tervezi a feltételek teljesítését, és széleskörű szakmai és társadalmi konzultációt ígér. Ez a megközelítés mindkét tábor számára elfogadható lehet.
Forrás mandiner.hu
