A felszínes európai diskurzusban Afrika gyakran homogén, veszélyes kontinensként jelenik meg, amely éhezéssel és járványokkal küzd. Az egyszerűsítő, félelemkeltő narratívák szerint Afrika csak migrációt jelent, és a kontinensen dúló járványok bármelyik pillanatban elérhetik Európát. Ezek a félelmet keltő megközelítések azonban távol állnak a valóságtól. Az „Európára veszélyt jelentő ebolás migránsok” képe hatékony propaganda, de nem tükrözi a Kongói Demokratikus Köztársaság valós helyzetét.
A jelenlegi kongói ebolajárvány valóban komoly kockázatot jelent, de a helyszínen másképp alakul, mint ahogy azt a politikai kommunikáció sugallja. Ez a vérzéses láz járvány már a tizenhetedik hullám az ország történetében, és a kongói egészségügyi dolgozók tapasztalatuk révén próbálnak küzdeni, még ha forráshiánnyal is küzdenek. Az utóbbi időszakban több mint ezer gyanús esetet regisztráltak, és a járvány már Ugandába is átterjedt. A WHO adatai szerint a szükséges forrásoknak csupán egyharmada érkezett meg, ami lassítja a védekezést.
A nemzetközi szervezetek alulfinanszírozottsága nem véletlen, és hazánkban is vannak politikai támogatói. A Mi Hazánk párt, amely a szuverenista gondolkodást képviseli, a nemzetközi szolidaritás leépítését célzó nézeteket hirdet. Ez a szélsőjobboldali minipárt követeli Magyarország kilépését a WHO-ból, de érvei nem bizonyítják, hogy ez hogyan segítené a magyar emberek egészségét. Ez a politikai irányzat hasonlít Donald Trump hozzáállásához, ami a globális egészségügyi együttműködés megbontására irányult.
A WHO finanszírozási igényei Kongóban csupán tízmillió dollár körüli nagyságrendre rúgnak, ami hasonló összeg a Hungary Helps program néhány libanoni projektjéhez. A párhuzam nem a vallási közösségek támogatása ellen szól, hanem azt hangsúlyozza, hogy a globális egészségügyi válságokra nem fordítanak elegendő figyelmet vagy pénzt, még keresztény közösségek érintettsége esetén sem.
A járvány megfékezésének legnagyobb akadálya a társadalmi tényezőkben rejlik. Az ebola szoros érintkezéssel és testnedvekkel terjed, a mostani hullámot kiváltó Bundibugyo-vírusra pedig nincs engedélyezett vakcina. A helyi közösségek bizalmatlansága miatt a felvilágosító intézkedések nem mindig működnek, mivel nem értik, miért nem érinthetik meg halottaikat.
Ez a bizalmatlanság súlyosabb problémákat okoz, mint a gyógyszerek hiánya, hiszen a nemzetközi szakemberek nem tudják elérni a potenciálisan fertőzött embereket. A járvány hetekig terjedt észrevétlenül, és a helyi közösségek ellenállása hátráltatta a védekezést.
Az etnikai különbségek és a fegyveres konfliktusok csak fokozzák a helyzet bonyolultságát, amit gyors technikai megoldások nem tudnak orvosolni.
Afrika valósága tehát sokkal összetettebb, mint amit a félelemkeltő politikai üzenetek sugallnak. Az ebola nem fenyegeti Európát, és nem az onnan érkező embereken keresztül terjed. A valódi tragediák helyben zajlanak, olyan közösségekben, akik nem riogatásra, hanem támogatásra szorulnak. A nemzetközi szolidaritás leépítése és a WHO elleni támadások tovább rontják a már amúgy is nehéz helyzetet, végső soron pedig a legnagyobb szükségben lévőket sújtják.
Forrás kormanyvaltas.hu
