Azok azonban, akik 2022 után több cikkben feszegették a korrupció problémáját, milyen mélyen áthatja azt még az ukrán hatalmi elitet, azok egyrészt lehurrogást kaptak, másrészt Putyin bérenceinek nevezték őket. Jómagam is több cikkben, konkrét forrásokkal ellátva mutattam be a helyzetet, de ezen írások miatt az Ukrajnát feltétel nélkül támogató oldaltól csak kritikát kaptam. Miután Orbán Viktor kormányfő 2022-ben és a későbbi években több interjúban szintén jelezte, hogy az ukránok bizony a nyugati támogatások egy részét ellopják, kapott hideget-meleget a fejére.Aki Ukrajnát most ilyen dolgokkal bírálni meri, az bizony az agresszornak segít – hallottuk a dörgedelmes mondatokat a „független-objektív” dolgozóktól. Ahogy haladtunk előre a háborúban és az Európai Unió országainak a többsége szép lassan bevonódott a konfliktusba, úgy lógott ki a lóláb a korrupciós tematika alól. 2010 óta semmit mást nem hallottunk az uniós intézményektől, mint hogy a korrupció elleni harc az egyik legfontosabb dolog természetesen az 53 nem elismerése mellett. Magyarországot már a 2013-as Tavares-jelentésben is pellengére állították, majd eljutottunk a mostani helyzetig, amikor már az uniós források egy részét nem fizetik ki az állítólagos korrupciós kockázatok miatt. Míg az uniós testületek a teljesen nevetséges lombkoronasétányon pattognak, addig az általuk Ukrajnába küldött eurószázmilliárdok ellopása valahogy nem ér el az ingerküszöbükig.Az Európai Parlamentben szinte azonnal össze lehet rántani egy plenáris vitát a pápua új-guineai teknősök romló életkörülményeiről, de az Ukrajnába küldött pénzek felhasználásáról csak nem sikerül tartani egy átfogó vitanapot.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
