A Nemzeti Hauszmann Program költségvetése valóban túlzottan megugrott, hiszen sok projekt indult el anélkül, hogy tisztázott funkcióval rendelkezett volna, és a befejezéshez szükséges források is hiányoznak. Azok, akik azt kérik, hogy derüljön ki, hova tűnt a pénz, és a munkálatokat folytassák tisztességes módon, egy hazafias álláspontot képviselnek. Azonban jelentős eltérés van aközött, hogy egy beruházás elszámoltatását sürgetjük, és aközött, hogy a nemzeti reprezentáció eszméjét kívánjuk megkérdőjelezni.
A jelenlegi kritika, amely a beruházásokkal kapcsolatos jogos pénzügyi aggályokat hangoztat, valójában mélyebb indulatokat sejtet, mint például a nagyság ellen érzett ellenszenv. A szkeptikus hangok nem csupán a felelős gazdálkodás érdekében emelnek szót, hanem azt is jelzik, hogy a projekt elindítása önmagában hiba volt. Az ilyen megnyilvánulások nem csupán a költségvetési viták szintjén zajlanak, hanem a társadalmi identitásunkat is megkérdőjelezik.
Azt gyanítom, hogy azok, akik a Vár ellen noszogatnak, leginkább attól tartanak, hogy ha egyszer újjáépül a palota, akkor emlékeztetni fog bennünket arra, hogy a népünk valaha képes volt nagy dolgokra, és talán újra merhetünk álmodni. Ez a félelem a potenciális új lehetőségek és ambíciók megvalósulásától érthető, hiszen a múlt sikerei arra ösztönözhetnek bennünket, hogy a jövőben is merjünk vállalkozni.
Forrás mandiner.hu
