„Az utolsó tizenhat év során nem csupán egy kormányzati struktúra alakult ki, hanem egy mélyállam is, amely hosszú távú megbízásokkal, kétharmados szabályokkal, bebetonozott pozíciókkal és közpénzből létrehozott hatalmi központokkal próbálja megőrizni a régi rendszer hazug, korrupt és képmutató befolyását, még választási vereség esetén is” – írta.
Szerinte ezekhez a jelenségekhez tartozik az a csoport is, „akiknek az alkotmányosság, az emberi méltóság és a nemzet egysége védelmére kellett volna figyelniük, de ezt elmulasztották.” Például, amikor „magyar állampolgárokat poloskáknak tituláltak, vagy amikor bírákat, újságírókat és civileket bélyegeztek meg, illetve amikor a hatalom nyelve megalázóvá és kirekesztővé vált.”
Hegedűs hangsúlyozta, hogy nem lehet arra hivatkozni, hogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész vagy más közjogi méltóság jogszerűen járt el, mert a kérdés az, hogy „teljesítették-e erkölcsi kötelességüket a hivatalukban?” „Jelentkeztek-e, amikor azt a tisztségük kívánta? Megvédték-e az emberi méltóságot, a jogállamot és a nemzet egységét, vagy hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlegi rendszer zavartalanul folytathassa tevékenységét?” – tette fel a kérdést.
A miniszter három államfőt említ, köztük Schmitt Pált, aki „plágium miatt bukott meg, majd a doktori címének visszavonása és a közbizalom elvesztése után távozott.”
Novák Katalin esetében szintén a cselekedete vezetett a bukásához, mivel egy kegyelmi döntést hozott, amely oltalmazta a bicskei gyermekotthonban történt visszaélések eltussolásában részt vevő személyt.
„Sulyok Tamás morális felelőssége más jellegű, ő a hallgatásával, az elmaradt kiállásaival és az őszinte véleménynyilvánítás kerülésével bukott meg” – véli. Hiszen nem védte meg a politikai támadásoknak kitett bírákat, a bírói függetlenséget, a megtámadott újságírókat, civileket és művészeket, vagy „a kiszolgáltatott és bántalmazott gyermekek” érdekeit. Hallgatott, amikor megalázó kijelentések hangzottak el a magyarországi cigányságról, vagy amikor a felvidéki magyarok elleni támadások és a Beneš-dekrétumok ügye újra napirendre került.
Hegedűs szerint „újra és újra elmulasztotta azt, ami a köztársasági elnök legfontosabb erkölcsi kötelessége: határt vonni a hatalom előtt, megvédeni az emberi méltóságot, őrködni a nemzet egysége felett, és szólni azok nevében is, akiknek nincs intézményi erejük.”
Ezért „az új demokratikus többségnek békés és jogállami eszközökkel kell véget vetnie” a megbízatásának, és módosítani kell az Alaptörvényt – írja.
Nem bosszúból, hanem „azzal a céllal, hogy lebontsuk a mélyállamot és helyreállítsuk a népszuverenitást.”
Forrás hvg.hu
