Orbán Viktor szavaiban inkább a stílus volt a lényeg.

A Viktor! Viktor! skandálásra értünk oda. Nem viccelünk, tényleg. Útban a kaposvári Kossuth tér felé még azon tréfálkoztunk az autóban, hogy biztosan ezzel fogják várni az egybegyűltek a miniszterelnököt, de azért nem gondoltuk, hogy szó szerint a skandálásra érünk oda a térre. Pedig jóval a rendezvény hatórás kezdete előtt érkeztünk, a tér mégis már szépen megtelt – legalábbis a város méretéhez képest.

Az első emberekbe még a parkolónál futottunk bele, egy háromfős társaság igyekezett a főtér felé, hogy „élőben is megnézzék a miniszterelnököt”. Ahogy közeledtünk, egyre sűrűsödött a tömeg. Fidesz-sátrakból fáklyákat, a békemenetekről ismerős transzparenseket és zászlókat osztogattak, de volt DPK- és Lázár Shop-stand is. A hangulat nem volt feszült, inkább várakozó, mintha egy szabadtéri koncertre gyűltek volna össze, ahol senki nem tudja pontosan, mi lesz a műsoron.

Mert az egyik legfeltűnőbb dolog éppen ez volt: az emberek nagy része nem tudta, mire számítson. Beszéd lesz csak, vagy lehet majd kérdezni is? Lesz felvezető műsor? Szinte senki nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre az általunk megkérdezettek közül. Nem is nagyon érdekelte őket.

„A családot is kihoztam. Csak a Fidesz, ez a lényeg” – foglalta össze tömören egy középkorú férfi, amit mondani akart.

Kell, hogy lássuk, hogy együtt vagyunk, és mi vagyunk a többség

– fogalmazott egy másik, arra a kérdésre, hogy szerinte miért van szükség erre az eseményre.

A legtöbben egyszerűen kíváncsiak voltak. Látni akarták Orbán Viktort, élőben, a saját városuk főterén – és ez önmagában eseményszámba megy, mert ilyesmire nagyon régóta nem volt lehetőség. De nem csak fideszesek jöttek ki: találkoztunk egy férfival is, aki ellenzékinek vallotta magát, és ott volt a Tisza Párt kaposvári rendezvényén is, de most is kijött, mert kíváncsi volt. Egy idősebb pár pedig szintén kilátogatott a térre körülnézni, aztán végül jobb hétfő esti programot találtak a miniszterelnök beszédénél és tovább is álltak, mert a színházba igyekeztek.

Tizenhat év zárt ajtók mögött

Hogy mennyire ritka, hogy Orbán Viktort csak úgy valaki megnézheti saját városa főterén, azt jól mutatja, hogy legalább másfél évtizede nem volt erre példa. A 2022-es országgyűlési választás előtt a miniszterelnök kampányeseményeit kizárólag zárt körben hirdették meg. Sajtóorgánumokat a választás előtt négy nappal tartott rendezvényre sem engedtek be, mondván, nem sajtónyilvános az esemény. A 2024-es európai parlamenti kampány még ennél is zártabb volt: Orbán egy nemesgörzsönyi magtárban rúgta be kampányt, a sajtó pedig csak olvasói bejelentések alapján tudta kideríteni, hogy a miniszterelnök merre jár, mert a fórumokat titokban szervezték. Egyes eseményekre még az MTI-t sem engedték be. Tavaly novemberben aztán Orbán elindította a DPK-gyűléseket, amelyek ugyan országjárás-jellegűek voltak, de zárt térben zajlottak, regisztrált közönség előtt, előre megírt forgatókönyv szerint.

Ehhez képest a kaposvári est valóban más volt. A rendezvényt napokkal előre, nyilvánosan meghirdették a miniszterelnök Facebook-oldalán, a helyszín a város központi tere volt, és a tér nyitott maradt – nem kellett regisztrálni, nem volt beléptetés, bárki odamehetett. Nem volt kordon a színpad körül, a sajtót sem szűrték, mindenki akadálytalanul dolgozhatott. Aki ismeri az elmúlt évek gyakorlatát, az tudja, hogy ez egyáltalán nem magától értetődő.

Nem Lázárinfó, inkább mini-DPK

A felállás azonban nem hasonlított sem Lázár János országjáró Lázárinfóihoz, sem Magyar Péter nyilvános fórumaihoz. Mindkettő alapvetően interaktív formátum és a fórumok dinamikáját nagyban a közönség kérdései határozzák meg.

Kaposváron ezzel szemben egy mini DPK-felállást láthattunk: kiépített színpad, komoly fénytechnika, profi hangosítás – az egész inkább emelvényes tömegrendezvény volt – még akkor is, ha a színpad nem volt 30 centinél magasabb -, ahol a kommunikáció egyirányú. A formátum nem hagyott kétséget afelől, hogy itt nem kérdezni jöttek az emberek, hanem hallgatni. Aki a Lázárinfók kötetlenségét és kiszámíthatatlanságát várta, az csalódhatott. Ez egy kontrollált, felülről szervezett kampányesemény volt, csak éppen szabadtéren és nyilvánosan – ami Orbán Viktor esetében önmagában akkora újdonság, hogy senki nem kérdőjelezte meg az esemény különlegességét.

Vidék és vonzáskörzet

A tömeg összetétele sem volt meglepő. Kaposvár kimondottan kormánypárti város: Szita Károly régebben vezeti a települést, mint ahogy arra a helyiek többsége vissza tud emlékezni, és nem azért, mert a kaposváriaknak rossz lenne a memóriája – egyszerűen a rendszerváltás előtt is ő volt a polgármester, és azóta sem forgott veszélyben a pozíciója. A Fidesz tehát itthon van Kaposváron, és ez meg is látszott a hangulaton.

Ugyanakkor az általunk megkérdezettek nagyjából fele nem volt kaposvári. Sokan érkeztek a környező településekről – Kaposméről, Bárdudvarnokról, Mernyéről és máshonnan –, ami arra utal, hogy a szervezés túlnyúlt a város határain. A választások április 12-én lesznek, és Kaposvár a Fidesz biztos bázisai közé tartozik, de a mozgósítás ezek szerint nem csak a helyiekre épít.

A Karthago és a fáklyák

A kötetlen beszélgetéseket és a lassú gyülekezést hat óra után nem sokkal szakította meg a Karthago együttes „Apáink útján” című dala és a fénytechnika felkapcsolása. Magasba emelkedtek a zászlók, és kezdetét vette Orbán Viktor országjárása, amelyre évtizedek óta nem volt példa.

Az eseményt Szita Károly nyitotta meg, aki a fáklyák meggyújtásának szimbolikáját is megmagyarázta: szerinte azzal azt üzenik, hogy nem kérnek a háborúból, és kiállnak a béke és Magyarország függetlensége mellett. A polgármester – aki „régi motorosként” jellemezte magát – a megszokott kampánytémákat járta körbe: a város fejlődése az ő és a Fidesz érdeme, a Tisza Párt külföldi érdekeket képvisel, Magyar Péter Brüsszellel és Ukrajnával szövetkezik, az olajvezeték-ügy pedig Kaposvárt is fenyegeti. A retorika egészen az Orbán családját ért fenyegetésekig jutott, onnan pedig rákanyarodtunk a helyi jelölt felkonferálására.

Gelencsér Attila, a helyi fideszes jelölt folytatta, aki a békemeneti párhuzamot húzta meg – ugyanaz az üzenet, ugyanaz a tábor, erős mandátum –, majd rátért arra, ami egy vidéki egyéni jelölt számára a legkézenfekvőbb: a helyi Tisza-jelölt szétszedésére. A támadás módszeres volt és személyre szabott: sorolta, hogy az ellenfél nem helyi, kirakat-beruházásnak nevezte a kaposvári fejlesztéseket a Csiky Gergely Színháztól a Pólus kórházig, rágalmazásért ítélték el, adót emelne, nem szerezte meg a szakvizsgáját tizenhat év alatt, és ott bukott meg polgármesterjelöltként, ahol ismerik. A felsorolás ritmusát tekintve nem volt kétséges, hogy ezt a részt alaposan előkészítették – ez volt az este legjobban megírt szövege.

Végül a miniszterelnök lépett színpadra – de nem egyedül. Orbán Viktor azzal kezdte, hogy a beszéde előtt összefutott Eperjes Károllyal, és rögtön meg is kérte, hogy mondjon el egy verset. A színész belement, így mielőtt a miniszterelnök a mikrofont átvette volna, Eperjes Károly elszavalta Szabó Lőrinc „Hazám, keresztény Európa” című versét a kaposvári Kossuth téren. Ráadásul nem állt meg a szavalásnál: rögtönzött verselemzést is tartott, politikai kitekintésekkel megtűzdelve. Aki még kételkedett benne, hogy ez nem egy szokványos kampányesemény, annak ez eloszlathatta a kétségeit – bár abban, hogy az egész valóban spontán ötlet volt-e, vagy egy gondosan előkészített gesztus a rögtönzés látszatával, az már az olvasó fantáziájára van bízva.

A miniszterelnök a beszédét nosztalgikusan indította: régieket és újakat is lát, és felidézte, hogy 2010-ben már mondott itt beszédet – „akkor kétharmad lett a vége”. A tegnapi békemenettel szerinte elkezdődött a kampány. Ezután a helyi fejlesztéseket sorolta: 57 nagy beruházás érkezett Kaposvárra 200 milliárd forint értékben, megállapodás született egy új, 400 munkahelyet teremtő beruházásról, és a város lesz az első az országban, ahol elektromos közösségi közlekedés indul.

Orbán aztán gyorsan a számára „hazai pályát” jelentő témára terelte a szót, ami ironikus módon nem a belpolitika, hanem a külpolitika és a világpolitika: az a terep, ahol az ország méretéhez képest aránytalanul nagy figyelem és szerep jut a magyar miniszterelnökre. A beszéd fő üzenete a DPK-gyűlésekről ismerős háborúellenes narratíva volt: 2022-ben szövetséget kötöttek a háború ellen, Magyarország az egyetlen uniós ország, amely nem készül háborúra, veszélyek korában vagyunk, nemcsak Ukrajnában, hanem a Közel-Keleten is háború zajlik. Felidézte, hogy az elmúlt évszázadban nála jobb vezetők próbálták kívül tartani az országot a háborúból, és azon vannak, hogy ami a nagyszerű elődöknek nem sikerült, az most sikerüljön nekik. Kérte az ukránokat, hogy „ne akarjanak kizsebelni minket, és engedjék át az energiát a magyar emberek számára”. „Soha nem fogom megengedni, hogy elvegyék tőletek, ami nektek jár. Senki nem zsebelheti ki a magyarokat, se a nagytőke, se Brüsszel, se Ukrajna” – fogalmazott.

A belpolitikai ígéretek sem maradtak el, bár a miniszterelnök leszögezte, hogy „az ígérgetés nem a nemzeti kormány kenyere, mi a cselekvés kormánya vagyunk” – aztán ígért. A ciklus végére elérjük, hogy az átlagfizetés egymillió forint legyen, mondta kormánya vállalásaként. Hangsúlyozta a gyermeket nevelő anyák adómentességét, és vállalta, hogy egyetlen migránst sem telepítenek Magyarországra, függetlenül attól, hogy júliusban várhatóan elfogadják az uniós menekültpaktumot. Nekiment az Erste Banknak és a Shellnek is, mint „olyan multinacionális cégeknek, melyek nem Magyarország érdekeit képviselik”, és felidézte, hogy a multik megadóztatása a magyar emberek jólétét szolgálta. Végül újabb négy évnyi felhatalmazást kért a választóktól. A részletes beszédismertetőt külön cikkben közöljük.

Mire elég a nyitás?

A kaposvári est végül inkább volt szimbolikus, mint tartalmi fordulat. Orbán Viktor tényleg kilépett a zárt csarnokokból, és tényleg bárki odamehetett – de a formátum nem a párbeszédre épült, hanem a demonstrációra. A kérdés nem az volt, hogy mit mond a miniszterelnök, hanem hogy meg meri-e lépni, hogy kordonok és regisztráció nélkül, élőben kiáll egy városközpont főterére. Kaposváron ez sikerült – de Kaposvár hazai pálya.

A következő napokban Eger, Dunaújváros, Szentendre, Miskolc és Hódmezővásárhely következik – olyan városok, ahol a Fidesznek már korántsem ilyen kényelmes a helyzete. Ott derül ki, hogy a nyitás mennyire valódi, és hogy az utcán, nyilvánosan, kordonok nélkül kampányoló Orbán Viktor képes-e olyasmit felmutatni, amire a zárt csarnokok nem adtak lehetőséget.

(Borítókép: Orbán Viktor Kaposváron 2026. március 16-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index) 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!