Gundalf a 444 interjújában
A Direkt36 riportjában Szabó Bence százados nyilatkozatai óta a kormány minden lehetséges lépést megtesz, hogy a Tisza Párt ellen zajló állítólagos titkosszolgálati tevékenység ügyét egy átlagos ukrán kémregénybe egyszerűsítse. Azonban minél hangosabb ez a hivatalos verzió, annál inkább nyilvánvaló, hogy nem válaszol a lényeges kérdésekre. Ma sincs érdemi válasz arra, hogy valóban zajlott-e a Tisza Párt ellehetetlenítésére irányuló művelet, hogy kik álltak ennek hátterében, és hogy miért nem e kérdés feltárása lett a nyomozás középpontja?
Az nyilvánosságra hozott AH-levél inkább a két informatikusról szól, mintsem hogy cáfolná Szabó – és természetesen Gundalf – legfontosabb állításait.
A kormányzati kommunikáció azt sugallja, mintha a Nemzetbiztonsági Bizottság „jelentése” lezárta volna az ügyet. Azonban a nyilvános dokumentum valójában nem jelentés, hanem az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) főigazgatójának Sas Zoltán bizottság elnökhöz írott levele, amely részben már nyilvános információkat tartalmaz. Ez jelentős különbség, hiszen ez nem egy független parlamenti kivizsgálás, hanem egy, az ügyben érdekelt állami szereplő narratívája. Ráadásul ez a levél sem igazolja, amit a propagandagépezet hangoztat, vagyis hogy ukránok által kiképzett egyénekről lenne szó, ezt már csupán a kormányzati fantázia sugallja.
A történet középpontjában nem az „ukrán szál” áll, hanem az ismeretlen Henry, aki megpróbálta rávenni Gundalfot, hogy segítse a Tisza rendszereihez való hozzáférést, jelentse a párt belső működését, és részt vegyen a párt infrastruktúrájának megbénításában. Ha ez így volt, akkor a fő kérdés továbbra is az, hogy ki volt Henry, kik álltak mögötte, és miért nem ennek a hálózatnak a felderítése lett a nyomozás fő irányvonala.
A 2026. március 30-án közzétett 444-es Gundalf-interjú nemcsak hogy nem gyengítette, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább megerősítette az eredeti következtetéseimet. A fiatal informatikus ugyanis elmondta, hogy tudatosan hamis információkat közölt az Alkotmányvédelmi Hivatalnak, ezzel kialakítva a kívánt narratívát. Azért tette ezt, mert értesült az AH beavatkozásáról, és arra is gondolt, hogy bármikor nyilvánosságra kerülhet a beszélgetés, és ekkor minden ilyen állítást cáfolni tud.
Kiderült például, hogy Gundalf elmondása szerint soha nem járt az ukrán követségen, az erre vonatkozó állításokat pedig az AH-levél hamis, a hatóságot szándékosan megtévesztő vallomása alapján rögzítették. Ez nemcsak, hogy gyengíti a hivatalos képet, hanem kifejezetten szétzúzza azt az elképzelést, miszerint őt a szolgálatok éveken át figyelték.
A kormányzati AH-videóban sem állítják, hogy Gundalf sikeresen beszervezett ügynök lett volna, sőt, éppen ellenkezőleg: vallomásából az derül ki, hogy a Tisza Pártot informálta az eseményekről, és arra gyanakodott, hogy a háttérben magyar szolgálati szál lehet.
A hivatalos narratíva tehát több ponton is ellentmondásos és megkérdőjelezhető. A történet sokkal inkább tűnik mint szolgálati fedősztori, mintsem cáfolatnak, és az interjú után ez a gyanú csak erősödött.
Forrás hang.hu
