Kossuth-díját nem önállóan, hanem az Illés zenekar tagjaként, 2000-ben, Orbán első kormányzása alatt pályázta meg. Ezt a tényt hajlamos elfelejteni, miközben 2010 óta folyamatosan kritizálja a kormányt. Pedig a szabadságért és függetlenségért való kiállás valóban méltó küzdelem lenne számára, azonban láthatóan inkább a baloldali vezetőkkel való barátkozás hozza meg számára az örömet.
Egyik dalában azt sugallja, hogy a régi kommunisták, akik a rendszerváltás előtt négy évtizeden át, szovjet támogatással fennállt diktatúrát tartották életben, ma is ugyanazok. Mindez most már tagadtatja, holott korábban Aczél György közelében mozgott, aki a rockzenészek betiltását szorgalmazta. Az „elhajló” kifejezés arra utal, hogy azok a zenészek, akik nem kívánták alárendelni magukat a rezsim elvárásainak, a hatalom szemében elítélendőek voltak.
Bródy és csoportja tehát nem valós lázadásként tevékenykedett, hiszen ők a hatalom által támogatott művészként tűntek fel. Jelenlegi pozíciójuk a baloldali politikai környezetben nem meglepő, hiszen mindig is a hatalom oldalán álltak.
Forrás mandiner.hu
