Ritkán fordul elő, hogy egy aktív bíró a nyilvánosság elé lép, nevét és arcát válla alá tartva. Ez egy hosszú, összetett történet, melyben érintett vagyok, de túl sok részletbe nem szeretnék belemenni. Évek óta tart a küzdelem, tele fájdalmakkal és megpróbáltatásokkal.
Ami az én esetemet illeti, a háttérben egy nemrégiben hozott jogerős ítélet áll: a férjem a saját bíróságát perelte, és mindkét fokon győzött, ami nem volt könnyű dolog. A bíróság döntése egy hosszú folyamat eredményét jelenti. Meggyőződésem, hogy az igazság végül mindig utat talál. Ezzel a problémával közel harminc éve foglalkozunk. A problémák gyökere az, hogy a magasabb szintre kirendelt bírák nem kapják meg az elvégzett munkájuknak megfelelő bért, sokszor mások munkája alapján fizetik őket. Ez a kirendelés alapvetően nem arra lett kitalálva, hogy évekig tartson.
Sajnálom, hogy nem léptem előbb, nem próbáltam korábban megszüntetni ezt a jogellenes helyzetet. Évekig tartó belső konfliktusom vezetett ahhoz, hogy cselekednem kell; ez a helyzet nem maradhat így. Olyan érzés ez, amikor már nem tudod hova tenni az igazságtalanságot, és kétségbeesve kérdezed, meddig lehet elmenni a munkavállalókkal szemben. Eddig kellett volna lépni, mert ha látjuk, hogy a helyzet jogtalan, akkor cselekedniük kell.
Forrás 24.hu
