Tamás Gáspár Miklós szerint a Kádár-rendszer ideológiája a szocializmust mint egyfajta támaszt határozza meg. A jelenlegi magyar konzervativizmus hasonló szerepet tölt be: egy maszkot biztosít a rendszer valós arculata előtt. Ugyanakkor a kortárs konzervativizmus ennél sokkal gazdagabb tartalommal bír, hiszen intézményi fejlődés, minőségi folyóiratok, valamint egyre erősödő online jelenlét jellemzi. A kilencvenes évek liberális hegemóniájához viszonyítva a közelmúlt konzervatív „aranykor”-át éljük, de a valódi konzervatív forradalomról akkor beszélhetünk, amikor végre megkérdőjeleződik a neoliberális kapitalizmus alternatívátlansága.
A konzervativizmus nem tudott megfelelő ideológiát alkotni, és emiatt elvesztette a modernitásért folytatott harcot. A posztmodern kihívásaihoz való alkalmazkodás érdekében a 21. század alapvető kérdéseire kell választ adnia. Egyes vezető gondolkodók a baloldali hagyomány elemeit próbálják beemelni a jobboldali diskurzusba, ezzel azonban a baloldali hagyomány „gyarmatosítása” zajlik. Ahhoz, hogy sikeresen vegyen részt a posztmodernitásért és a posztmodern ellen zajló küzdelemben, a konzervativizmusnak el kell hagynia a neoliberális kapitalizmus támogatói szerepét.
Ahelyett, hogy a már elavult ideológiák kritizálására pazarolja energiáit, fontos lenne a valódi kihívások, problémák azonosítása és elemzése. Az intellektuális forrásokat arra kell fordítani, hogy megtalálják a valódi ellenfelet, és egy hatékony stratégiát dolgozzanak ki a velük való szembenállásra.
Forrás mandiner.hu
