A népbíróság működésével kapcsolatban világossá vált számomra, hogy célja nem a valós igazság felderítése volt, hanem a kollektív megtorlás. Azok, akiket politikai okokból zártak börtönbe, sokszínű háttérrel rendelkeztek, különféle világnézetekkel és politikai eszmékkel bírtak. Az életkoruk és társadalmi helyzetük is változó volt, hiszen a rabok között megtalálható volt egyetemi hallgató és szakmunkás, valamint korábbi parlamenti képviselő és vezérezredes is.
A börtönben írt üzenetek, sok esetben rajzokkal kiegészítve, rendkívül érzelmes olvasmányok, amelyek mélyen megérintenek. Például László Dezső vezérezredes, akit 1949-ben akasztottak fel, az élete mottóját így fogalmazta meg: „Hinni, bízni, akarni.” Az életében átélt nehézségekre visszatekintve kijelentette, hogy a hit, a bizalom és az akarat volt a megmaradó támasza. E szavak értelmét sokféleképpen értelmezte, de alapvető hitét soha nem vesztette el.
László Dezső hangsúlyozta, hogy az Isten, haza és család hármason alapuló vezérfonal mindörökre megmaradt számára. E gondolatokat mindenkinek, különösen a magyar társaira ajánlotta, különösen a nehéz időkben, amikor az emberiség megpróbáltatásokkal néz szembe. Szerinte a hit, a bizalom és az isteni akarat egyedül képes segíteni az emberiségen a legnagyobb kihívások idején.
Forrás mandiner.hu
