A politikai kereszténységet bíráló megnyilvánulásokat egy olyan keretben kell elemezni, amelyben a kritikák nemcsak a liberális médiában, hanem kereszténynek vallott platformokon is megjelennek. Ezek a kijelentések gyakran politikai érdekekből fakadó, olcsó támadások, amelyek hamis módon idézik az evangéliumi tanításokat, és tudatosan félreértelmezik azokat. A céljuk a Fidesz-KDNP, vagyis a „NER” diszkreditálása, amely szerintük a kereszténységet a politikai identitásépítés eszközeként használja.
A vádak között szerepel, hogy a kereszténységet etnicizálják és összekapcsolják a nemzettudattal, ami valójában nem más, mint téves megközelítés. A nemzet fogalma több mint etnikai alapú közösség, hiszen történelmünk folyamán mindig is keresztény értékek mentén alakult. A holisztikus szemlélet alapján mi, magyarok keresztényként éljük meg nemzeti identitásunkat, és ez a felfogás több mint ezer éve tartja egyben a közösségünket.
A magyar történelem sötét szakaszai, mint az 1956-os abortuszszabályozás, elleni küzdelem emlékeztet arra, hogy a kereszténység eltávolítása a politikából súlyos következményekkel járhat. Az abortuszok száma egyértelműen jelzi, hogy a kereszténységellenes törekvések nem csupán elméletiek, hanem konkrét életellenes következményekkel is bírnak.
Ezért figyelemre méltóan problematikus, ha valaki azt állítja, hogy a „NER” túlságosan is közel került a keresztény közösségekhez. Az egyházi vezetőknek nemcsak joguk, hanem kötelességük is irányt mutatni a híveknek, és ha a politikai diskurzusban az egyik oldal számot tart az evangéliumi tanításokra, a másik pedig nem, akkor nem tarthatják meg a semlegességet, hanem állást kell foglalniuk a helyes irány mellett. Sokszor hiányzik ez a határozott állásfoglalás, ami még sürgetőbbé teszi, hogy a kereszténység értékeit védjük a politikai diskurzusban.
Forrás mandiner.hu
