A történelem során bekövetkező komoly bukások gyakran három fő tényezőre vezethetők vissza. Az első és legfontosabb ok, amikor valaki szeretné átalakítani az ország hagyományos irányvonalát, ám nem tud elég támogatást szerezni ehhez a társadalomtól. A probléma nem magában a változtatási szándékban rejlik, hanem abban, hogy a javasolt irányvonal elszakad a nép identitását, hitét és hagyományait alkotó elemekkel. Ilyenkor a korábban lehetőségként kínálkozó változás kényszerré alakul, amely nyugtalanságot, majd fokozódó ellenállást generál.
A második ok a történelmi kontextus megváltozásának figyelmen kívül hagyása. Amikor egy politikai vezető nem veszi észre, hogy a társadalmi környezet már gyökeresen átalakult, és még mindig régi, elavult nézeteken alapuló érveket használ, az eredmény a nép elidegenítése lesz. Az új generációk, félelmek és vágyak megjelenése mellett a politikai siker kulcsa a megfelelő időzítés is. Fontos tudni, hogy milyen társadalmi alapon kívánunk változtatni, és hogy azok a változások hogyan illeszkednek a jelenlegi körülményekhez.
A harmadik meghatározó tényező a mértékletesség hiánya. Vannak, akik tisztában vannak a szükségszerű változtatásokkal, de nem helyesen látják, meddig terjed a társadalom tűrőképessége. Gyakori hiba, hogy a politikusok túlzottan gyorsan vagy éppen ellenkezőleg, túl lassan próbálnak reformokat végrehajtani, vagy nem megfelelő mennyiségű visszajelzést figyelembe véve hajtanak végre lépéseket. A politikai stratégiákban tehát az irány mellett az arány, ütemezés és a közönség elvárásai is kulcsfontosságúak.
Forrás mandiner.hu
