Az üresen álló vidéki iskolák és kollégiumok problémája egyre égetőbbé válik, mivel a diákok többsége az ingázást választja a lakóhelyük közelsége helyett. Forgács úgy véli, hogy az ilyen ingatlanok különféle célokra hasznosíthatók, például tanodákká, közösségi terekké vagy szociális bérlakásokká. Ezek a megoldások segíthetnek a fiatal szakembereknek, akik így elkerülhetik a magas albérletárakat, és stabilabb környezetet találhatnak kezdeti karrierjükhöz.
A Meszlényi Zoltán Katolikus Általános Iskola igazgatója, Baranya István, bátorító példát mutat az integráció terén, hiszen iskolájában a diákok többsége roma származású. Ő úgy véli, hogy az igazán elit képzés az, ha azok a gyerekek, akik a legnagyobb hátrányokkal küzdenek, kapnak lehetőséget a fejlődésre. Az iskola közösségének közös törekvése, hogy a hátrányos helyzetű tanulók esélyeiket növeljék és támogassák őket.
A szülők és a tantestület egyaránt támogatták a katolikus fenntartásra való áttérést, amely lehetőséget biztosít a családok bevonására és a közvetlen kommunikációra. Baranya István az együttműködést kiemeli, hiszen a roma családokkal való párbeszéd erősíti a bizalmat, és közös események, mint például sportprogramok, hozzájárulnak a közösség összetartásához. Mindez a roma és nem roma diákok közötti kapcsolatok erősödését szolgálja.
Az iskola nem csupán tudást ad át, hanem feladatának tekinti, hogy minden gyermek számára lehetőséget biztosítson a fejlődésre és az értékes élet megteremtésére. Baranya szerint az integrációs folyamat nem csupán formális megoldások kérdése, hanem egy közösségi és emberi kihívás, ahol mindenki – függetlenül származásától – egyenlő eséllyel részesülhet a tanulásban és a jövőépítésben.
Forrás mandiner.hu
