Katar példája azt bizonyítja, hogy a magas szintű állampolgári jólét fenntartható anélkül, hogy a hazai termelői részvétel jelentős lenne. E közben a politikai verseny korlátozott keretek között zajlik, és a jogosultságok nagymértékben függnek a státusztól. További kockázatot jelent, hogy a technológiai rendszerek, amelyek orvosi képalkotást és forgalomirányítást végeznek, arcfelismerésre és a társadalmi kapcsolatok feltérképezésére is képesek.
Pratyusha Ria Kalluri és kutatótársai 2023-as „The Surveillance AI Pipeline” című tanulmányukban megfigyelték, hogy a mesterséges képfelismerést célzó kutatások egyre inkább a megfigyelési alkalmazások szolgálatába állnak. A petroállami rendszerekben a gépek termelnek, míg az állam biztosítja a szükséges szolgáltatásokat, amelyek személyre szabottak. Ennek következménye, hogy az állami támogatás, az egészségügyi ellátás és a digitális identitás mind ugyanazon megfigyelő rendszer által kerülnek kezelésre, amely a politikai engedelmességet is mérni képes.
A lehetséges jövő irányát öt mérőszám határozza meg. Az első az innovációs fejlesztések térnyerése, amely a nagyvállalati modellt erősíti. A második a technológiák egyre szélesebb körű elterjedése, amely egyenletesebb hozzáférést mutat. A harmadik a munkahelyek alakulása, ahol a termelékenység emelkedése mellett a bérek és munkaidő körüli helyzet még nem egyértelmű. A negyedik a tőke koncentrációja, ahol a háztartások elsősorban csak közvetett módon tapasztalják meg az AI-terjedést. Az ötödik a megfigyelési hírközlési rendszerek fokozódó elterjedése.
A norvég modellhez nem elegendő csupán alapjövedelmet vagy ingyenes szolgáltatásokat nyújtani; szükség van széles tőketulajdonra, munkavállalói részesedésre, a KKV-k számára hozzáférhető számítási kapacitásra, független adatvédelemre és valódi jogorvoslati lehetőségekre. Az ipari forradalom idején a gépek önmagukban nem hoztak létre jólétet; ehhez oktatás, adózás, szakszervezeti összefogás és politikai jogok küzdelme volt szükséges. Az AI korszakában az előrehaladott rendszerek képesek lehetnek jelentős jövedelmet termelni a munkaerő kiszélesítése nélkül, miközben csökkentik a társadalmi ellenőrzés költségeit. Az AI által garantált általánosabb gazdagság nem feltétlenül jelenti a szabadság, a politikai hatalom vagy a társadalmi befolyás növekedését. A jövő sorsa azon múlik, ki irányítja a technológiákat, és milyen mértékben van szükség az emberek munkájára és beleegyezésére.
Forrás mandiner.hu
